EFOP 1.2.1-15-2016-01007 Vissza az alapokhoz EFOP 1.2.1-15-2016-01007 Vissza az alapokhoz

Webrádió

Krétai Szent András érsek beszéde Virágvasárnapra

Szeretteim! Jertek, érintsük meg a mai ünnep titkait, hogy feltárjuk az ünnep titokzatos gazdagságát. Jöjjetek, találkozzunk Krisztussal, aki ma visszatér Betániából, és üdvösségünkért, jóakaratúlag a tisztes és boldog szenvedésre indul.

Nyilvánult-e meg valamikor is az emberek között nagyobb, és fönségesebb alázatosság annál, amely csodálatot kelt bennünk a mai nap dicsőségével? Bárki vagy, ne fordulj el, hallva arról, hogy a kerubokon ülő, szamárcsikón tartja bevonulását. Hanem jöjj és ismerd meg ennek jelentését, és higgy az üdvgondozásnak, hogy felfogd a titok erejét és leborulj az Úr előre tudása előtt.

Állítsuk mimagunkat Krisztus lábai elé, felöltözve az Ő kegyelmébe, vagy Sajátmagába, mert mondva van: akik Krisztusba keresztelkedtetek, Krisztusba öltözködtetek. (Gal3,27) Mondjuk naponkint a szent szavakat: Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael Királya. (Jn12,13) Dicsőítsük Őt (mi is) nem az olajfa ágakkal, hanem a kölcsönös irgalmasság dicséretével.

Ruhák helyett terítsük az Úr lábaihoz a szív kívánságait, hogy betérve hozzánk, Ő egészen bennünk legyen, és Magában bemutassa mimagunkat, és Magát egészen bennünk.

Mondjuk Sionnak ugyanazt a prófétai felszólítást: Bízzál Sion leánya: ne félj. Íme, Királyod jön hozzád, szelíden, és ül a szamáron és a fiatal vemhen. Jön, aki előbb volt, és mindent betölt, hogy benned véghez vigye mindenki üdvözítését. Az jön, aki nem az igazakat jött hívni, hanem a bűnösöket bűnbánatra, hogy, hívja a bűn által eltévelyedetteket. Örvendj Sion leánya, énekelj, táncolj, tündökölj, tündökölj, mert eljött a te világosságod, és az Úr dicsősége fölötted megjelent. (Iz60,1)

Mi Krisztus gyermekei vagyunk, akiket az Atya megszentelt, a Fiú együttesen meghívott, és a Szentlélek megpecsételt a keresztség isteni fürdője által. Jöjjetek, elmegyünk az Egyház egy, erős és igazi hitéhez.

Akarod-e kedvesem, fényesen ünnepelni az ünnepnapot, és találkozni a szenvedésre jövő Krisztussal, és Hozzá ragaszkodni?

 Gondold el az akkor történt dolgot. Értelmeddel gondold végig, hogy együtt vagy a Betániába menő Krisztussal. Egyesülj a tanítványok társaságával. Odamentek az eltemetett Lázár barlangjához. Képzeld el, hogy saját szemeiddel látod Lázárt, és végül nézz mind arra, ami ott történt. Azután menj onnan Krisztus után. Légy útitársa a Győzelmesnek, a tömeggel együtt lengesd a győzelmi zászlókat. Ágak helyett hozd az erényes életet, tedd olajfa ágakká irgalmasságra kiterjesztett kezeidet. Terítsd ruháidat „az eget felhővel Betakaró” elé, nem a testi ruhákat, hanem saját magadat add át hittel az éretted valóban Megtestesültnek, öltöztesd fel magad Vele, mint ruhával, és fogadd Őt egészen, Aki érted eljött, és megy a szenvedésre. Légy szamárrá, ha (így) kedves, mutasd meg a szamár fiatal bátorságát idős értelemben: hordozd Krisztust, aki Jeruzsálembe megy, légy szamárrá gondolatod egyszerűségében.

Amint az, követte a Betfágéba küldötteket, hogy őt eloldják és elvezessék, semmit sem ellenkezve, hanem vezetőinek engedelmeskedve, úgy, te magad is vesd alá magad annak, aki megtanít téged, hogy vedd fel Krisztus alázatosságát, semmiben sem ellenkezve, és: valóban Krisztus szamara leszel, aki szabad az állati értelmetlenségtől.

Légy hasonló a zsidó gyermekekhez, légy gyerek a gonoszságra nézve.(1Kor14,20) Változtasd ősz hajadat a gyermek szelídségére: hasztalan az ősz haj, ha nincs egyszerűség. Kövesd az Urat a néppel, megelőzve a népet. Vedd fel a prófétai ajkakat, énekelj a téged dicsőségből-dicsőségbe Vezetőt. Légy Sionná, légy lelki Jeruzsálemmé, Isten igazi városává, dicsőséges várossá, hogy fogadd a benned lakozó Krisztust. Mert, íme, az Úr jön hozzád szelíden és üdvözítve, nem dicsekedve a jó tettekkel. Tárd fel ajkad ajtóit énekeld a gyermekekkel, mondva: Áldott, Aki az Úr nevében jön, Izrael királya! Tedd szívedet elkészített szobává, Krisztus fogadására, hogy nálad ízlelje meg a vacsorát. De, Krisztussal étkezve, ne utánozd Júdást. Ízlelve a titokzatos vacsorát, ne nyújtsd kezed a tálba Krisztussal, ne légy meggondolatlan, rosszat forgatva a Tanító ellen. Ha azt hallod: „Egy közületek elárul engem”, ne dicsekedj, alázd meg magad az alázatosokkal, igyekezz hallgatni a hallgatókkal. Ha megkérdeznek, felelj szelíden a Mindentudónak, és ne bölcselkedj jobban, mint illik.

Ki készíti el szívét, mint egy szobát, ki hasonló a szamárhoz, és fogadja Krisztust? 

Az, aki Krisztus vacsorájává lesz, életét annak adja eledelül, aki azt mondta: „az én ételem az, hogy Atyám akaratát cselekszem, Aki a mennyekben van”(Jn4,34), akinek oly lángoló a hite, hogy Krisztussal kívánja elszenvedni az óhajtott és boldog szenvedéseket. Aki, hallva a tanítványoknak tett jövendölést: „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia a főpapok és írástudók kezeibe adatik és halálra ítélik Őt, és átadják Őt a pogányoknak gyalázatra és megostorozásra és megfeszítésre,”(Mk20,18) minden világi szenvedélyt félre tesz, aki Urát követi. Érte szívesen hordozva mindazt, amit Ő jóakaratúlag elszenvedett az emberekért.

Ő nem sajátmagáért szenvedett, hanem, hogy példát adjon, és megmutassa a bátorság és alázatosság mértékét, hogy ne hagyjuk el magunkat lelkileg, amikor valami baj történik velünk.

Hogyan lehetséges ez? Figyelmesen hallgass, hogy felfogd az elmondottak jelentőségét.

Ha valaki megszomorított szóval, ne haragudj: mert Krisztust is, aki az Úristen, rágalmazták.

Súlyos bántalmat szenvedtél felebarátodtól? Krisztus az arcul csapásokat is elszenvedte.

Gyaláztak? Az Úr eltűrte a köpéseket is és hordta a palástot, a gyalázat ruháját.

Tiszteletlenségben van részed? Krisztust is kinevették, amit Izaiás próféta is megjövendölt: ”Nem volt arcának ékessége, és nem ismertük.”(Iz53,3)

Megvertek kézzel? Krisztust is ütötték az arcán, és fejét náddal verték.

Kínoznak? Krisztust keresztre is feszítették: a szegek átszúrták kezeit és lábait, mégis, a keresztre szegezve is imádkozott kínzóiért. (Lk23,34) Ez mennyire súlyosabb attól? Krisztus szenvedései mennyire súlyosabbak a mienknél? Ne csak Krisztus szenvedéseinek nagyságát nézd, hanem, inkább a szenvedő méltóságát.

Gondold el: micsoda különbség látni egyszerű embert felakasztva a fán, és látni az Urat a latrok közt? Gondold el: a világban kinek és mikor volt kedve ilyen szenvedéseket elviselni, amelyeknek elvállalására Krisztus jóakaratúnak mutatta magát? És mindezt azután, hogy megmutatta isteni erejét: a gyógyítások után, az ördögűzések után, a feltámasztások után, a jó tettek után, amelyekben Ő sohasem szűnt meg részeltetni a hozzá menőket, sőt haladéktalanul elrendezve az adósokat, egyiknek törvényül téve a megbocsátást, a másikat kizárva az elítéltetésből.

Gondold el ember, mily nagyok Krisztusomnak és Istenemnek szenvedései, amelyekkel felemésztette az én szenvedéseimet! Hányszor vált az számomra a jó tettek forrásává, hányszor az üdvösséges gyógyulásokévá.

A két nap folyamán annyit elvállalt a zsidóktól, hogy megértetette velünk, hogy az a Jó Pásztor, aki életét(lelkét) értünk adta, juhaiért. Szenvedései előtt mennyit elviselt Izraelben való megjelenése napjától? Azt mondták rá: ördöge van(Jn8,48), falánk, és borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja(Lk7,34), olykor: szétrontja a Törvényt, eltörli a szombatot, olykor: szamaritánus, az ács fia, és mi minden gúnyolódást elviselt, ami le van írva az Evangéliumban.

Mit mondjunk a kísértésekről és az alattomos kérdésekről, amelyek abból a célból történtek, hogy megfogják az Urat: Kell-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? (Mt22,17) Kinek a hatalmával teszed ezeket? (Mk21,33) Milyen jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed? (Jn2,18.) Meddig tartod függőben lelkünket, ha te vagy Krisztus, mond meg nekünk, ne titkold el?(Jn10,24) 

Mennyi mindent megpróbáltak vakmerő és Krisztust gyűlölő emberek a Szelíd és Alázatos ellen, hogy kimozdítsák a béketűrésből. Az ellen, aki a vizet borrá változtatta számukra, aki velük együtt vacsorázott, aki hívta a szamaritánust, igazzá tette a vámosokat, a paráznákat a tisztaságra vezérelte, megállította a vérfolyást, kiűzte a gonosz lelkeket, megtisztította a leprásokat. A sántákat, görbéket egyenes járásúakká tette, erősekké tette az inaszakadtak tagjait, meggyógyította az elszáradt kezet, a süketeknek hallást, a vakoknak látást, a némáknak beszédkészséget adott, járt a tengeren, kevés kenyérrel több ezer embert táplált, szavával feltámasztotta a halottakat.

Ó, bárcsak minket is, a bűnöktől és a csábítás szenvedélyeitől holtakat újjá élesztene emberszeretete kegyelmével, és irgalmával!

Általa, és Vele, dicsőség tisztelet és hódolat az Atyának, és Jóságos és Életteremtő Lelkének, most és mindenkor, és a örökkön örökké. Ámen.

 

Galéria