Webrádió

A 8. vasárnap, a Szent Pünkösd ünnepe Jn 7,37-52; 8,12

Az ünnep utolsó, nagy napján megállt Jézus, és fennhangon hirdette: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz bennem, amint az Írás mondja, annak belsejéből élő víz folyói fakadnak.” Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők kapnak majd. A Szentlélek ugyanis még nem jött el, mert még nem dicsőült meg Jézus. A tömegből tehát sokan e beszédet hallva így szóltak: „Valóban ez a Próféta!” Mások így szóltak: „Ő a Krisztus!” Ismét mások így: „Vajon Galileából jön-e a Krisztus? Nem azt mondja-e az Írás, hogy Dávid családjából és Betlehem faluból jön a Krisztus, ahonnan Dávid származott?” Szakadás támadt tehát miatta a nép közt. Egyesek pedig közülük el akarták őt fogni, de senki sem vetett rá kezet. A szolgák is visszatértek tehát a főpapokhoz és a farizeusokhoz, akik ezt kérdezték tőlük: „Miért nem hoztátok el őt?” A szolgák így feleltek: „Még soha sem beszélt úgy ember, ahogy ez az ember.” Erre a farizeusok így válaszoltak nekik: „Csak nem vezetett titeket is félre? Vajon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-e benne valaki? Ám ez a tömeg, amelyik nem ismeri a törvényt, átkozott.” Nikodémus, aki éjjel ment hozzá, és aki közülük való volt, azt mondta nekik: „Elítél-e a törvényünk valakit is anélkül, hogy először meghallgatták, és meggyőződtek volna róla, hogy mit tett?” Így válaszoltak neki: „Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána, és lásd, hogy Galileából nem támad próféta!” Jézus tehát ismét szólt hozzájuk és ezt mondta: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”

 

 

Leírás

Forgó széllel tüzes nyelvek alakjában küldi Krisztus az isteni Lelket apostolaira. A nagy napon árad ki a Lélek a halászokra.  Szent apostolaid könyörgésére könyörülj rajtunk, Krisztus Istenünk. Ámen.

 

Elmélkedés

A Mi Urunk feltámadása után az 50. napon Pünkösdkor a tanítványok megkapják a megígért Szentlelket Krisztustól.  Biztosítja a Szentlélek, hogy továbbra is velünk marad Jézus Krisztus. Ő a vigasztaló, aki Isten teljességébe vezeti az embert, az igazságnak a lelke, aki életet ajándékoz nekünk. Amikor megkereszteltek bennünket, a Szentlélek az örök életet ajándékozza nekünk és Isten országába vezet minket, és a mi személyes pünkösdünk a bérmálás, ahol a Szentlélek lepecsételt a maga számára minket, és erőt ad hozzá, hogy Krisztus élő tanúi legyünk a világ számára.

 

Megfontolásra

* Mi történik ebben az evangéliumi szakaszban?

* A farizeusok és a főpapok miért nem fogadják el Jézust?

* Mi a jelentősége az evangéliumnak az életünkben?

 

Csináljuk együtt!

* Pünkösdi fal. Csináljunk, egy szemléltetető falat, ahol megjeleníthetjük az ApCsel 2,1-11. Képzeld el ahogy élénk színnel fested meg a szelet, lángnyelveket, ahol az evangelizáció lángra lobbantja az egész világot.

*  Ki volt Nikodémus, s miért csak éjjel ment el Jézushoz?

* Az apostolok halászok. Figyeld meg a pünkösdi énekeket, hogy az egyszerű halászokból hogyan lesz bátor igehirdetővé az ember. Légy te is apostollá, figyeld meg magadban, hogy a Szentlélek milyen feladattal küld a másikhoz?

 

Elgondolkodtató  

„A Jóságos Lélek, minden jó forrása, aki az Atyaistennel és Fiúval egy,  lényegét tekintve, hogyan küldetik a teremtménynek az Atyától és Fiútól, ha csak az Atyától származik ő öröktől fogva? Elküldi őt az Atya, Krisztus Urunk szavainak megfelelően, melyeket apostolainak mondott: >> A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az Atya küld az én nevemben, megtanít benneteket mindenre>> (Jn14,26). Küldi őt a Fiú is ennek a kijelentésnek megfelelően: >>Amikor pedig eljön a Vigasztaló, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke… Ő tanúságot tesz rólam<< (Jn15,26). Azért ezt az imádságot, hogy >>a te jó Lelked elvezet engem a biztos földre<< (Zsolt142,10), egyformán intézhetjük úgy az Atyaistenhez mint a Fiúistenhez. Mindkettőjüktől áradt ki ránk a kegyelemnek ugyanaz az egy forrása, ahhoz hasonlóan, amint Teológus Szent János látta látomásaiban, hogy az Isten trónjából és a Bárányból áradt ki, amikor így beszél: >> Megmutatta nekem az élet vizének tiszta folyóját, amely kristálytisztán fakadt az Isten és a Bárány trónjából<< (Jel22,1). A Szentlelket jó léleknek nevezik, de nemcsak azért, mert ő lényegénél fogva jó mint Isten, az Írásnak megfelelően:  >>Senki sem jó, csak egyedül az Isten<< (Mk10,18). Azért is nevezik jónak, mert ő az isteni Személyének sajátosságai közé számítják a jóságot mint az Atyáét, a mindenhatóságot és a bölcsességet mint a Fiúét. Ő minden jónak oka, a szeretet forrása, és tőle származik minden adomány. Tőle van minden adomány, amely az egyházban és a prófétákban és a vértanúkban ragyog” (Nagy Szent Bazil).

 

Rövid imádság

Gyors és biztos vigasztalást adj a te szolgáidnak, Jézusom, midőn lelkünk elcsügged! Ne hagyd el szolgáidat a szorongattatásban, s ne távozz szívünkből a viszontagságok között, hanem siess mindenkor segítségünkre! Közelíts hozzánk, közelíts, ó mindenütt Jelenlévő, légy mindenkor velünk, mint apostolaiddal, és egyesülj mindazokkal, akik téged szeretnek, ó Irgalmas, hogy veled egyesülten magasztalhassuk és dicsőíthessük a te legszentebb Lelkedet! (Ikosz. Rómanosz költeménye.)

 

Tanuld meg!

Midőn a Magasságbeli összezavarta a nyelveket, * akkor szétszórta a nemzeteket, * midőn pedig a tüzes nyelveket osztotta szét, * mindenkit egyesülésre hívott, * hogy összhangzóan dicsőítsük * a legszentebb Lelket. (Konták 8. hang)

 

 

 

 

 

 

Galéria