Webrádió

Előünnep II Krisztus jön, hogy helyreállítsa a képet

Előünnep II. : Krisztus jön, hogy helyreállítsa a képet

 

Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette. Ez a zsidó-keresztény világnézet alapvető tanítása. Az ember nemcsak az öröklés és a környezet terméke, nemcsak biológiai alkotóelemekből álló genetikai felépítmény. De nem is fizikai részecskék és sejtek véletlenszerű kombinációjának származéka, vagy történelmi folyamatok, gazdasági rendszerek és társadalmi formálódások eredménye. Életünk lényegét nem a birtoklás, a hatalomvágy, a műveltség vagy a nemiségben rejlő energia és a kielégülés keresése alkotja. Mindezek, s még sok más, valóban fontos, sőt, kritikus tényezők az emberek életben, de nem ezek tesznek minket emberré. Mi emberek éppen azért vagyunk emberek, mert az alapvető és lényeges sajátságunk abban áll, hogy Isten létének és életének legtökéletesebb teremtett kifejeződése vagyunk. Az a hivatásunk, hogy „Isten példáját kövessük” és „az isteni természet részeseivé legyünk” /Ef 5,1; 2Pt 1,4/.

Az, hogy Isten képére és hasonlatosságára teremtettünk, egyaránt jelent lelki és anyagi létezést. Az ember személyes, szabad, önmagát meghatározó és öntudattal rendelkező lény. Képes felismerni és megtenni a jót. Tevékeny és gondolkodó. Rendelkezik az irányítás, a fejlődés, az alkotás és a törvénykezés képességével. Amint az orthodox szentek tanítják, Isten kegyelméből és jóakaratából azzá válhat, ami Isten természete szerint.

Isten élő, s minket azért teremtett, hogy éljünk. Isten jóságos, s azt akarja, hogy mi is jók legyünk. Isten bölcs, nekünk is bölcsnek kell lennünk. Isten békességes, örömteli, kedves és könyörületes, hatalmas és gyengéd, s nekünk rá kell hasonlítanunk. Isten örökké él, sohasem hal meg, s bennünket is halhatatlanná tett. Isten kormányozza teremtését, és nekünk is, akik az Ő képére és hasonlatosságára teremttettünk, kötelességünk gondját viselni a teremtésnek. A felsorolást vég nélkül folytathatnánk, hiszen minden helyzetre alkalmazható. Az Úr azért teremtett minket, hogy mindaz, ami természeténél fogva az övé, a miénk is legyen. Istenről pedig a legfontosabb, mindent összefoglaló állítás, hogy Ő a szeretet. /1Jn 4,8; 16/. Ezért nekünk is szeretetben kell élnünk. Szeretetünk olyan legyen, mint az övé. Szeressük mindazt, amit Ő szeret. S mindenekelőtt szeressük Őt magát.

Minden szomorúság és szenvedés oka, hogy az emberek nem valósították meg az isteni szándékot. Vagyis nem szerettek. Ez Ádám és Éva bűnének értelme. Az emberek Istenhez hasonló természetüket és energiáikat a jóság, az igazság, az alkotás, és az élet helyett a rossz, a hazugság, a rombolás és a halál szolgálatába állították. Megrontották saját lényüket, eltorzították a bennük lévő isteni képmást és elveszítették Istenhez való hasonlatosságukat.

Egyes orthodox írók, köztük olyan egyházatyák is, mint Nysszai Szent Gergely és Szent Maximosz hitvalló, különbséget tettek a kép és a hasonlatosság között. Azt tanították, hogy Isten képe valami adott, lerombolhatatlan valóság az emberben, míg a hasonlatosságot táplálni, fejleszteni kell, mert különben elvész. Nem mindenki követte ezt a megközelítést. Más egyházatyák, mint pl. Nagy Szent Athanáz rokon értelmű kifejezésnek tekintették a képet és a hasonlatosságot. Az Egyház liturgiája a Biblia és Szent Athanáz álláspontját erősíti meg, és nem tesz különbséget a két fogalom között. Bárhogyan is értelmezzük a kifejezéseket, a lényeges tanítás ugyanaz marad.

Az orthodox keresztények szerint Jézus Krisztus azért jött, hogy helyreállítsa Isten képét és hasonlatosságát az emberben. Az Üdvözítő lehetővé tette nekik, hogy megvalósítsák a kezdettől fogva kitűzött szándékot. Jézus viszi végbe az üdvözítés nagy művét, mert ő nemcsak Isten egyszülött Fia és Igéje, de ő „a láthatatlan Isten képmása” is. /Kol 1,15; 2Kor 4,4/. Akik látják Jézust, mint ő mondotta, látják Istent, az Atyát.

 

Uram, szólt közbe Fülöp, mutasd meg nekünk az Atyát! Ez elég nekünk”. Jézus így válaszolt: „már oly régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: mutasd meg nekünk az Atyát?

 

 

Krisztus helyreállítja Isten képét az emberekben. Ő Isten teremtetlen és örök képe, aki emberré válván „utolsó Ádám”, „mennyei ember” lett.

 

Ha van érzéki test, van szellemi is, amint az Írás mondja:

Ádám, az első ember, élő lénnyé lett”, az utolsó Ádám pedig

Éltető lélekké. De nem a szellemi az első, hanem az érzéki,

Azután következik a szellemi. Az első ember a földből való,

Földi; a második a mennyből való /mennyei/. Amilyen a földből való,

Olyanok a földiek is, s amilyen a mennyből való,

Olyanok a mennyeiek is. Ezért, amint hordtuk a földi ember képét,

Úgy hordani fogjuk a mennyeinek képét is” /1Kor 15,45-49/.

 

Mint második és utolsó Ádám, Jézus megtesz mindent, amit az első és eredeti Ádám elmulasztott. Engedelmeskedik Istennek. Tiszteli az Ő nevét. Örvendezik az Ő jelenlétében. Imádja az Atyát. Hálát ad neki adományaiért. Az ő szavait hirdeti, az ő tetteit viszi végbe. Teljesíti az Atya akaratát. S így kiteljesíti magát, mint Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember. De mivel Ő Isten Fia, Isten teremtetlen Képe és Igéje, teljesítménye kiterjed minden emberre, azt mindenki tökéletesen és szabadon magáévá teheti. „Amint ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan életre kelnek” /1Kor 15,22/. Mert Ádám „az Eljövendőnek előképe/Róm 5,14/, aki nem más, mint Jézus.

 

De a kegyelemmel nem úgy áll a dolog, mint a bűnbeeséssel. Ha ugyanis egynek a bűnbeesése miatt sokan meghaltak, Isten kegyelme, s az egy embernek, Jézus Krisztusnak kegyelmi ajándéka még bővebben kiárad sokakra. A kegyelemmel tehát nem úgy áll a dolog, mint az egy ember bűnével. Az ítélet ugyanis az egy miatt büntetést hozott, a kegyelem viszont sok vétekből megigazulásra vezet. Ha ugyanis egynek bűnbeesése miatt, egy által uralkodott a halál, mennyivel inkább uralkodnak az egy Jézus Krisztus által az életben azok, akik a bőséges kegyelem és megigazulás ajándékát kapják /Róm 5,15-17/.

 

Ez a Karácsony üzenete. Itt az új Ádám. Itt van Isten helyreállított képe. Magának a Képnek, Isten Fiának és Igéjének, Jézus Krisztusnak helyreállított képe. Az emberiség benne találja beteljesedését és tökéletességét. Benne életet nyerhetnek az emberek és Isten kegyelméből azzá válhatnak, ami Isten természete szerint. Benne jogosan nevezhetünk minden embert embernek.

 

Készülődj fel Betlehem:

Mindnyájunk számára megnyílik az Édenkert!

Ékesítsd fel maga Efráta,[1]

Mert a barlangban az élet fája sarjad ki a Szűztől:

Hiszen az ő méhe szellemi paradicsommá válik,

Melyben az isteni ültetvény díszlik,

Melyről, ha eszünk, élni fogunk,

S nem halunk meg, mint Ádám.

Krisztus születik,

Hogy előbb elesett képmását fölemelje.

 

A Teremtő, Isten Bölcsessége közeledik,

A próféták ígéretét befödő köd eloszlik.

Öröm ragyogja be az egeket,

S az igazság tündököl.

A sötét árnyak tovatűnnek,

Az Éden kapui megnyílnak.

Ádám táncot lejt, s örvendezve kiáltja:

A mi Teremtőnk és Istenünk megújítani kíván minket.

  /Az előünnep második napjának utrenyéjén/

Emberi testbe öltöztél, óh, Krisztus,

Ábrahám magvának ivadéka,

Eljöttél, hogy kegyelmet kegyelemre halmozva /Jn 1,16/

Helyreállítsd a te képmásodat,

És megszabadíts bennünket a romlástól.

Mert az Atya elküldött téged, egyszülött Fiú,

Hogy békét szerezz a világnak.

  /Az előünnep harmadik napjának lenyugvási istentiszteletén/

 

Óh, Uram és Istenem,

Születésnapi éneket zengek neked,

Az előünnep himnuszát,

Mert születésed által lehetővé tetted nekem

Az isteni újjászületést,

S visszavezettél első tökéletességemre.

                          /A lenyugvási istentiszteleten/

 

 

[1] Karácsony liturgiája gyakran említi Efrátát, ami annak a környéknek neve, ahol Betlehem található. Ez a név Dávid városának, Betlehemnek szinonimája /Mik 5,2/.

Galéria