Webrádió

Előünnep III Az élet fája virágzik

                    

Előünnep III. : Az élet fája virágzik

 

Az előünnepi énekek hírül adják, hogy Jézus születése lehetővé teszi a visszatérést a Paradicsomba. Megszületik a Messiás, s kitárulnak az Éden kapui. Az Üdvözítő jön és az élet fája virágzik.

 

A próféták szava beteljesül,

Krisztus születik Betlehemben.

A Paradicsom újra kitárul Ádám nemzedéke előtt.

                          /Előünnep 2. napjának utrenyéjén/

 

Készülődj fel Betlehem:

Mindnyájunk számára megnyílik az Édenkert!

Ékesítsd fel magad Efráta, mert a barlangban az élet fája sarjad ki a Szűztől:

Hiszen az ő méhe szellemi paradicsommá válik,

Melyben az isteni ültetvény díszlik,

Melyről, ha eszünk élni fogunk,

S nem halunk meg, mint Ádám.

Krisztus születik,

Hogy előbb elesett képmását fölemelje.

 

A Paradicsom nem egy térképen megtalálható hely, sokkal inkább a lélek állapotát jelentő szó. Istent megismerni és vele közösségben élni – ez maga a Paradicsom. Ha valaki nem ismeri meg Istent, s csak saját ürességével van együtt, akkor a halálban és a pokolban, a feledés földjén /Zsolt 88,11-12/ találja magát. Csak az él igazán, aki ismeri Istent. Maga az Úr Jézus mondja ezt: „Az örök élet az, hogy ismerjenek téged, egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust” /Jn 17,3/.

A Paradicsomról szóló bibliai történet elmondja, hogy az Édenkertben két nagy jelentőségű fa nőtt. Az egyik a „jó és rossz tudásának fája” a másik pedig az „élet fája” volt. A Szentírás elbeszélése szerint az Úr megengedte Ádámnak és Évának, hogy a „jó és rossz tudás” fája kivételével a kert minden fájáról egyenek. Megmondta nekik, hogyha annak gyümölcsét megízlelik, sőt, megérintik, meg fognak halni. Isten nem azt mondja, hogy ő pusztítja el őket. Ellenkezőleg, arról van szó, hogy maga a tett öli meg őket, hasonlóan ahhoz, amikor valaki megmérgezi magát.

Az Egyház hagyományában nagyon sok magyarázat született a tiltott fa gyümölcsének megízleléséről. Bár a magyarázatok mind egyetértenek abban, hogy az evés romlást hozott ránk, mert az engedetlenség, a bizalmatlanság, a gőg, a hálátlanság tette volt, és végső soron az Isten iránti szeretet hiányára mutat, de magához az evés aktusához számos értelmezési lehetőséget nyújtanak.

Nazianzi Szent Gergely például úgy véli, hogy a fa gyümölcsében való részesedés az Isten és ember közötti lelki egység egy előrehaladottabb állapotát jelképezi, amire Ádám és Éva nem voltak készen. Szerinte Isten megfelelő érettség elérése után megengedte volna nekik, hogy egyenek a fáról. Ezért bűnük lényege az önteltség volt. Szent Gergely nézete magában rejti azt az elgondolást, hogy az Istennel való kapcsolatunk állandó fejlődést igényel. Érlelődnünk és fejlődnünk kell. Meg kell dolgoznunk a megvilágosodás, a szemlélődés és az Istennel való egység megszerzéséért. S bizony ez hosszú lelki folyamat, készületlenül nem ugorhatunk bele, mert ha ezt tesszük, önmagunkat romboljuk le.

Alexander Schemann atyának is van egy elképzelése a tiltott fa gyümölcsében való részesedésről.

Az ember evett a tiltott gyümölcsből. Annak az egy fának gyümölcse, akármit is jelezzen, egyetlen más gyümölcshöz sem volt hasonló az Édenben: Isten nem kínálta ajándékként az embernek. Nem adta, nem áldotta meg, azoknak volt az élete, akiknek evését Isten elítélte, mert egyedül magukkal voltak közösségben, nem vele. Az önmagát szerető világ képe ez, az evés pedig az önmagát célként felfogott világé”. /A világ életéért/.

 

A legtöbb magyarázó viszont beéri azzal, hogy Ádám bűne a rossz tényleges megtapasztalása, az Istennel való viszony megszakítása volt. Az ember a gonoszság megvalósításával valóban megismerhette a jó és a rossz közötti különbséget. Ebben az értelemben nem számít, hogy mi volt maga a tett. A történet nem a számtalan törvényszegés egyikét beszéli el. Magát a törvényszegést, a bűnt mutatja be. Elénk tárja, hogy mi történik, amikor az ember bármiféle rosszat, bűnt, törvényszegést elkövetve megszegi Isten akaratát.

Isten nem valamiféle erkölcs vagy lelki próbatétel céljából ültette a kert közepén a „jó és rossz tudás” fáját. A fa egy elkerülhetetlen valóságra utal. A bűn lehetősége mindig adva van a kert közepén. Ennek így kell lennie, s nem is lehet másképpen, mert szabadok vagyunk. Isten ezért mondta: ott van a fa, de ne egyetek róla, sőt, ne is érintsétek! De látták, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép és csábít a tudás megszerzésére. Ádám és Éva nem tudott ellenállni, ettek a fáról és meghaltak.

De van a kert közepén egy másik fa is, az „élet fája”. Minden egyházi magyarázó szerint az Istennel való közösség megvalósulását jelképezi ez a fa. Az Újszövetségben szereplő Isten Országa képe, amit Szent Pál apostol szavaival: „nem eszem-iszom, hanem igazságosság, béke és öröm a Szent Lélekben/Róm 14,17/. Ennek a fának gyümölcsei a Szent Léleknek, az Igazság Lelkének gyümölcsei. „A Lélek gyümölcsei viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” /Gal 5,22-23/. Isten Országa Isten tényleges tapasztalat szerinti megismerését jelenti. Benne található a bölcsesség és a megértés, a világosság és a látás teljessége. A jó, és nem a rossz ismerete valósul meg itt. A Bibliában az ismeret mindig tapasztalást, azaz ízlelést, érintést, közösséget és részesedést jelent.

 

Boldog ember, aki megtalálta a bölcsességet,

Az az ember, aki okosságra tesz szert!

… Az ő útjai mind barátságos utak,

És az ösvényein mindenütt jólét van.

Aki utána nyúl, annak az életfája lesz,

Boldog ember, aki belekapaszkodik /Péld 3,13; 17-18/

Az igazságosság gyümölcse: életfa,

Időnap előtt elvesznek a rosszak /Péld 11,30/.

 

Krisztus születésével az „élet fája” jelenik meg a földön. Egy Szűztől virágzik föl a barlangban. Mária méhe szellemi paradicsommá válik. És Ádám és Éva minden halandó gyermeke meghívást kap, hogy jöjjön és egyék a fa gyümölcséből, a Szent Lélek gyümölcséből, akit Jézus ad nekünk. Az Üdvözítő lehetővé teszi, hogy az örök életben részesedjünk. A Lélek erről beszél az egyházaknak: „A győztesnek az élet fájáról adok enni, amely Isten paradicsomában van” /Jel 2,7/. Maga Jézus is ezt ígéri ugyanebben a könyvben:

 

Hamarosan eljövök és magammal hozom a jutalmat, hogy megfizessek kinek-kinek cselekedete szerint. Én az Alfa és Omega vagyok, az első és az utolsó, a kezdet és a vég. Boldog, aki megmossa ruháját /a Bárány vérében/! Joga lesz az élet fájához, és a kapukon át bemegy a városba. A kutya, a varázsló, a parázna, a gyilkos, a bálványimádó és mind, aki hamisat szeret és tesz, kinn marad. Én, Jézus, elküldöm angyalomat, hogy tanúságot tegyen ezekről az egyházakban. Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a tündöklő hajnalcsillag /Jel 22,12-16/.

 

Dávid törzsökéből sarj születik. A fényes hajnali csillag megjelenik. Krisztus jön és az élet fája mindnyájunk javára virágzik.

 

Készülődj, Betlehem, mert megnyílt az Éden.

Ékesítsd magad Efráta, mert Ádám és Éva megújulnak.

Üdvösség száll a világra, s az átok megsemmisül.

Készítsétek elő, óh, igazak szíveteket,

S mirha helyett bölcs felajánlásként zengjetek énekeket,

Testetekbe és lelketekbe fogadjátok be

Az üdvösséget és a halhatatlanságot.

Íme, a jászolban fekvő uralkodó buzdít,

Hogy zengjünk lelki énekeket,

S kiáltsuk neki szünet nélkül: Uram, dicsőség Néked!

                  /Az előünnep negyedik napjának vecsernyéjén/

 

 

Galéria