Webrádió

Előünnep IV Krisztus két eljövetele

Előünnep IV. : Krisztus két eljövetele

 

A keresztény nyugaton a katolikus hagyomány a Karácsonyt megelőző adventi időszak folyamán erőteljesen hangoztatja Krisztus második eljövetelét. A Karácsony ünnepére készülő hívők arra kapnak felszólítást, hogy az Üdvözítő „szolga alakjában” /Fil 2,7/ történő eljövetelén túl az ő dicsőséges második eljövetelére is tekintsenek. A keleti hagyomány a Nagyhét első három napján, közvetlenül az Úr pászkája, halála és feltámadása előtt hívja föl a figyelmet az idők végére, amikor is a mi Urunk újra eljön az Ő országában, hogy megítélje az élőket és a holtakat. E szent napokon a szentírási olvasmányok és az egyházi énekek a világ végére, s a teremtés megítélésére utalnak.

A Karácsonyt megelőző előünnepi időszak folyamán az Úrnak szenvedő szolga és a világ bűnét elvevő Bárány alakjában történő első eljövetele és dicsőséges Királyként, valamint a világot megítélő Bíróként való visszatérése közötti kapcsolat nincs túlhangsúlyozva az istentiszteleteken. Mégis minden ének, himnusz és olvasmány magában foglalja azt. A születés ünnepét megelőző napokon, az órákon, az esti és a hajnali istentiszteleten ószövetségi próféciák hangzanak el, melyek bejelentik a messiási kort, melyet Jézus születése hoz, amely azonban csak a történelem végén fog hatalomban megnyilvánulni. De elhangzik néhány olyan ének is, amely közvetlenül utal az Úr két eljövetele közti összefüggésre.

 

Krisztus, a mi Bíránk parancsolja, hogy virrasszunk,

És várjuk az ő látogatását,

Mert ő hozzánk érkezik, hogy megszülessen a Szűztől.

 

A te rettenetes második eljöveteledkor, óh, Krisztus,

A jobbodon álló juhok közé számlálj engem,

Mert te, óh, Uram, testben lakást vettél közöttünk,

Hogy üdvözíts minket.

 

Amikor először hozzánk jöttél, óh, Krisztus,

Üdvözíteni kívántad Ádám nemzedékét;

Amikor újra eljössz, hogy megítélj minket,

Nyilvánítsd ki irgalmadat azok felé,

Akik a te szent születésedet tisztelik.

/Az előünnep 2. napjának kisesti, kánon, 9. óda/

A Karácsony előünnepi himnuszai, különösen a kánonok, tudatosan utalnak a tavasz pászkát megelőző nagy heti szolgálatok énekeire. Sok esetben csupán néhány szó megváltoztatásával a húsvéti témák karácsonyiakká alakíthatók. Így háromszoros kapcsolatról is beszélhetünk. Krisztus születése a Jordánban való megjelenésével együtt a szenvedésre és a föltámadásra utalnak, a tavaszi pászka pedig előre mutat az ő második eljövetelére az idők végén. Ez a hármas kapcsolat lehetővé teszi, hogy a hívek Krisztus misztériumát szemléljék, és így részesedjenek benne.

Jézus azért született, hogy meghaljon. Minden ember között, akik valaha is a földön éltek, egyedül az Isten Fia jött ezzel a céllal a világba. Azért jött, hogy meghaljon, mert halála életet hoz nekünk. Az örök élet, melyet Ő hozott, már jelen van és tevékeny azokban, akik elfogadják Őt, de teljesen és tökéletesen, minden kétséget és ellenállást kizáróan csak az idők végén nyilvánul meg. A keresztények azok, akik ünnepélyesen megemlékeznek arról a tényről, hogy Isten Fia személyében eljött népéhez. S ő ismételten azért jött, hogy meghaljon és föltámadjon. De emellett várják második eljövetelét is, mivel hiszik, hogy Isten az eljövendő korban beváltja a Jézusban és a Jézus által népének tett ígéreteit. Ez az, amiért semmit sem várnak a világtól, ezért nincs szükségük semmire. Tudják, hogy itt semmire nem számíthatnak. Az Üdvözítő ebben a világban csak üldöztetést és megpróbáltatást ígér.

 

Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek: senki sem hagyja el otthonát, testvéreit, nővéreit, anyját és atyját, gyermekeit, vagy földjét értem és az evangéliumért, hogy százannyit ne kapna: már most ezen a világon – bár üldözések között – otthont, testvért, nővért, anyát, gyermeket és földet, a másvilágon pedig örök életet” /Mk 10,29-30/.

Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg: Engem előbb gyűlölt nálatok. Ha a világból volnátok, a világ, mint övéit, szeretne titeket. De mivel nem vagytok e világból valók –hiszen kiválasztottalak titeket e világból – gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek vissza a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tiéteket is megtartják” /Jn 15,18-20/. „Eljön az óra, már el is jött, amikor elszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Azért mondtam ezeket, hogy békességtek legyen bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, én legyőztem a világot” /Jn 16,32-33/.

 

A keresztények Krisztus két eljövetele között élnek. Megemlékeznek első eljöveteléről, melynek célja az áldozathozatal volt, s elővételezik parusziáját, amelyben uralma teljessé válik. Ezt elevenen tanúsítják a hagyományos orthodox egyházi épületek, ahol az oltárasztal előtt álló ikonosztáz királyi ajtaja egyik oldalán a Theotokosz /az Istenszülő/ és a gyermek ikonja látható, míg a másik oldalon a dicsőségben megjelenő Krisztus képe tárul szemünk elé. A beavatatlanok úgy vélik, hogy azonos szinten lefestett Mária és Jézus képet látnak. De nem ez a valóság. Az orthodox oltárt keretező ikonok Krisztus két eljövetelének képei. Mária nincs egyedül az ikonon, hanem a Gyermeket, Krisztust tartja, aki azonban nem egy csecsemő, hanem a megtestesült Isten Fia alakjában látható, hiszen ő egy szolga képében jelent meg, a „külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember” /Fil 2,7/. S a királyi ajtótól jobbra található Jézus ikon nem egyszerűen az Úr földi képe. Ez az ikon a dicsőségben megjelenő Királyt és Urat ábrázolva az ő második eljövetelét hirdeti.

Krisztus két eljövetele a keresztény gondolkodásban, cselekvésben és imaéletben elválaszthatatlanul összetartozik. Nincs keresztény hit, nincs keresztény élet és istentisztelet, ha a kettőt elválasztjuk egymástól. Az első eljövetel a második nélkül értelmetlen tragédia, a második az első nélkül abszurd képtelenség. Jézus azért született, hogy elhozza Isten Országát. Halálával királyságát igazolja, feltámadásával pedig megalapítja uralmát. Újra eljön dicsőségben, hogy megossza ezt az uralmat népével. Isten Országában nincsenek alattvalók. Mindnyájan együtt uralkodnak a föltámadott Messiással. Az Úr eljött és eljövetelének egyedül ez a célja.

 

Elbűvöltél szereteteddel, óh, Krisztus, és megváltottál isteni szerelmeddel. Égesd meg bűneimet anyagtalan tűzzel, és méltassál arra, hogy elteljek a Benned levő gyönyörrel, és így örvendve magasztaljam, óh, jóságos, a Te mindkét eljöveteledet. /Áldozás előtti ima egyes imakönyvekben. Damaszkuszi Szent János írta, és eredetileg az Úr színeváltozása ünnepe utrenyéjének második kánonjában található; a 9. óda 3. tropárionja/.

 

Galéria