Webrádió

Nagyhét 1 Lázár szombat Jn 11,1-45

 

Abban az időben volt egy beteg, Lázár, Betániából, Mária és nővére, Márta falujából. Ez a Mária volt az, aki megkente az Urat illatos olajjal és megtörölte a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg. A nővérek tehát megüzenték neki: „Uram, akit szeretsz, beteg.” Ennek hallatára Jézus azt mondta: „Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére szolgál, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.” Jézus szerette Mártát, a nővérét és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig még ott maradt, ahol volt, azután szólt a tanítványoknak: „Menjünk ismét Júdeába!” Ezt mondták neki a tanítványok: „Rabbi, most akartak megkövezni a zsidók, és újra odamégy?” Jézus így válaszolt: „Nemde tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát, aki viszont éjszaka jár, megbotlik, mert nincs vele a világosság.” Ezt mondta, majd így szólt hozzájuk: „Lázár, a barátunk, elaludt, de megyek, hogy fölébresszem őt.” Így szóltak akkor hozzá a tanítványok: „Uram, ha alszik, akkor meg fog gyógyulni”. Jézus azonban ennek haláláról beszélt, ők viszont azt hitték, hogy az álom nyugalmáról beszél. Akkor tehát Jézus nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt, és örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!” Tamás, akit Ikernek neveztek, így szólt tanítványtársaihoz: „Menjünk mi is, hogy meghaljunk vele!” Amikor tehát Jézus megérkezett, úgy találta, hogy Lázár már négy napja a sírban volt. Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt stádiumnyira, és a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. Márta tehát amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária viszont otthon maradt. Márta akkor így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, a bátyám nem halt volna meg. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.” Ezt mondta neki Jézus: „Fel fog támadni a bátyád.” Márta így felelt neki: „Tudom, hogy fel fog támadni a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus így szólt: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. És mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed-e ezt?” Így felelt neki: „Igen, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.” Miután ezt mondta, elment és odahívta nővérét, Máriát, ezt súgva neki: „A Mester itt van és hív téged.” Ennek hallatára az gyorsan fölkelt, és elment hozzá. Mert Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahova Márta eléje ment. Amikor a házban vele levő és őt vigasztaló zsidók látták, hogy Mária gyorsan fölkelt és kiment, követték őt. Azt gondolták, hogy a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon. Amint tehát Mária odaért, ahol Jézus volt, meglátva őt lábaihoz borult, és így szólt hozzá: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a bátyám.” Jézus tehát amint látta, hogy sír, és a vele jövő zsidók is sírnak, lelke mélyéig megrendült, és megkérdezte: „Hová tettétek őt?” Azt felelték neki: „Uram, jöjj és lásd!” Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: „Lám, mennyire szerette őt!” Némelyek viszont közülük így szóltak: „Ő, aki a vaknak megnyitotta a szemét, nem tudta volna-e megtenni, hogy ez ne haljon meg?” Jézus tehát ismét megindultan odament a sírhoz; az pedig egy barlang volt, és kő volt arra téve. Így szólt Jézus: „Vegyétek el a követ!”. Ezt mondta neki Márta, az elhunytnak húga: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” Jézus így felelt neki: „Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?” Elvették tehát a követ onnan, ahol a halott feküdt. Jézus pedig fölemelte szemét, és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem. Én ugyan tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz; de a körülálló nép miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldöttél engem.” Miután ezt mondta, hangosan felkiáltott: „Lázár, jöjj ki!” És kijött a halott. Lába és keze vászonkötelékekkel volt összekötözve, és arcát kendő födte. Jézus szólt nekik: „Oldozzátok fel, és hagyjátok elmenni!” A zsidók közül tehát sokan, akik Máriához mentek és látták, amit Jézus végbevitt, hittek őbenne.

 

 

Leírás

Ezen a napon, a virágvasárnap előtti szombaton, azt ünnepeljük, hogy Krisztus föltámasztotta negyedik napja sírban fekvő barátját, a szent és igaz Lázárt. Sírsz, Jézus? – Ez a halandó lény sajátossága. Életre támasztod barátodat? – Ez az isteni erő megnyilvánulása! Barátodnak, Lázárnak imái által, Krisztus Istenünk, könyörülj rajtunk! Amen.

 

Elmélkedés

Az olajfák délkelt oldalán található Bethánia, ahol Lázár Márta Mária testvérek éltek. Krisztus megkapja a hírt hogy barátja Lázár súlyosan megbetegedett. Az evangélium nem beszél a betegségekre, gyógyíthatatlan lehetett, mert pár nap múlva meghalt. A hír után két nappal indul el és mikor megérkezik már negyednapja halott Lázár. Márta falu bejáratánál fogadja Jézust: „Uram, ha itt lettél volna nem halt volna meg a bátyám.” Így csak a barátok képesek egymással együtt beszélgetni a mély fájdalom idején is. Jézus mikor megkérdezi hová tettétek őt mások így válaszoltak neki jöjj és lásd. Nagyon jól kifejezi Jézus Krisztus halála előtt ez a csodája, Jézus Krisztus, isten-emberi természetét. Mint ember együtt érez, meghatódik az emberi tehetetlenség láttán együtt sír a barátjáért, és mint mindentudó Isten Jézus a barátját, a testvérét előhívja a halálból. Életre kelti. Nem tudatlanságból kérdezi Isten: Ádám hol vagy? Nem tudatlanságból kérdezi Isten: Káin hol van Ábel a te testvéred, hanem Isten elő karja hívni a sírból. Kérte a követ hengerítsék el az ajtóból és Krisztus kihívja Lázárt a sírból és ezt a föltámadást a halottak közös jövőjének teszi, ez a hívás fog a végső ítéletben is elhangzani.

 

Megfontolásra

* Hogyan érez együtt a testvérekkel? Mit tesz Jézus barátja sírja mellett? Mi hogyan érzünk nagy veszteség idején?

* Lázárt leköti a temetési gyolcs, mozgásképtelen. Isten ereje, az ami kihozza a sírból!

* Hogyan hívja ki Jézus Lázárt a sírból? Szavával. Az éltető Isteni Szó, Ige!

 

Csináljuk együtt!

 

* Fáslival, vagy WC papírral tekerjétek be egymást, hogy megtapasztaljátok a lekötöttség érzését, ahogyan a bűn fogva tart minket!

*  Készítsünk együtt Lázár kenyeret- süteményt!

* Olvassátok el 1Kor15,50-54szakaszt!  „Azt még hozzáfűzöm, testvérek, hogy a test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság a romolhatatlanságot. 51Nos, titkot közlök veletek: Nem halunk ugyan meg mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk, hirtelenül, 52egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra. Amikor az megszólal, a halottak feltámadnak a romlatlanságra, mi pedig elváltozunk. 53Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot. 54Amikor a romlandó magára ölti a romlatlanságot, a halandó a halhatatlanságot, akkor teljesedik az Írás szava: A győzelem elnyelte a halált.”.

 

 

Elgondolkodtató  

Lázárnak ez a halál felett aratott győzelme nem végleges, hiszen az ébredés a földi életről szólt. Majd 8 nap múlva, mikor Krisztus legyőzi a halált akkor lesz teljes ez a győzelem. Lázár beteg és meghal, de Krisztus föltámasztja őt, mert a barátja. Tehát senki sem veszítse el a reményt még akkor se mikor nagyon rosszak a körülmények, esélyeink. Mindnyájan megmenekülünk a haláltól, ha bűnbánat által új emberek leszünk és Jézus Krisztus barátaivá válunk. Jézus mindenkit szeretett. A gyermekeket, a szegényeket, a szenvedőket különösen a szívén viselte, de az ő szeretete átkarolt minden embert. Isten két különös csodát épített bele az emberi szeretetbe. Az egyik a szerelem, amikor egy férfi és egy nő egész életére összeköti a sorsát az élet szolgálatában. Ez a tükörképe annak, ahogy Krisztus szereti az egyházat. (Ef5,25-26.) A másik a barátság, amikor két ember lelkileg teljesen megérti egymást, ismerik a gondolataikat, megbeszélik a terveiket, nincs köztük féltékenység vagy titkolózás, és mindig örülnek, ha együtt lehetnek.  A megértés, a kölcsönös jóakarat, szeretet. Isten nagy ajándéka mindkettő, ezekben teljesedhet ki és ölthet egészen személyes formát a szeretet. Az egyház nemcsak arra hív meg minket, hogy tanúik legyünk, ami Lázárral történik, hanem hogy azonosuljunk is vele.

Rövid imádság

A mindenség Teremtője tanítványainak már előre elmondta ezeket: * „Testvéreim és bizalmas barátaim! * A mi barátunk elszenderült.” * Ezeknek elmondtad * és ki is oktattad őket arról, * hogy mint a mindenség Teremtője, mindent tudsz: * „Induljunk tehát útnak, hogy megnézzük ezt a titokzatos sírt, * s majd meglátjuk Mária sírását és Lázár sírját. * Ott ugyanis csodát akarok végbevinni, még a kereszt bevezetéseként, * hogy mindenkinek isteni bűnbocsánatot ajándékozzak”. (Ikosz)

 

Tanuld meg!

KRISZTUS, MINDNYÁJUNK ÖRÖME, * az igazság és a világosság, * az élet és a világ feltámadása * jóindulatával megjelent a földön, * és a föltámadás mintája lett, * hogy mindenkinek isteni bűnbocsánatot ajándékozzon. (Konták 2. hang)

 

 

 

 

 

Galéria