Webrádió

A hittant nem jó egyedül tanulni!

A hittant nem jó egyedül tanulni!

  Aranyszájú Szent János kedvenc szófordulata volt a család egyház fogalom. Jól tudta, hogy a templomban hallott örömhírt otthon kell „készpénzzé”, életformává váltani. A krisztusi élet nem információ gyűjtés, hanem egy életforma. Ez nem olyan, amit negyvenöt perc alatt meg lehet intellektuálisan tanítani. A leghatékonyabb módja a Krisztusban való hit növekedésnek, ha otthonunkban létrehozunk egy keresztény otthont. Az Egyháznak nagyobb hangsúlyt kell fektetni a szülők bevonására, hogy felkészítsük őket arra, hogy egy intenzívebb keresztény otthont hozzanak létre. Segítenünk kell, hogy a szükséges eszközöket, ötleteket integrálni tudják egy liturgikus naptár bevonásával saját életükbe. Nem könnyű integrálni az egyház összes aspektusát, ezért érdemes tervezni. Sokan fontosnak érzik az egyházi nevelést, az egyházi iskolákat, de nem akarják integrálni a hétköznapi életbe az ott látottakat, vagyis az ismereteket. Nem gondolnak arra, hogy a hit olyan valóság, ami központja az Isten ajándékozta életnek, ami létezésünk központi kérdése, ezért nem is akarják ezt integrálni. Most életünknek egy olyan szakasza kezdődik, amikor vissza kell vonulnunk a templomainkból és az otthonunkat kell templommá átalakítani. Kegyelmi idő, nagy lehetőség, a királyi papságot megélheti minden keresztény a saját otthonában. Olyan ez, mint a tengeri viharban hányódó hajó, amely keresi a biztos pontot. Az élet tengerén tévelygünk és szeretnénk visszairányítani hajónkat az isteni akarat kikötőjébe, ahol biztonságot és nyugalmat találhatunk. A viharban, ha megpillantunk egy csúcsot, akkor afelé kormányozunk. Most ez a csúcs a húsvét ünnepe. Hitünk egész tartalma a húsvéti élettapasztalatban testesül meg. A keresztségben mindenki kapott talentumot, hogy a közösséget, melyben él, gazdagítani tudja. Most a családunk az a kis közösség, ahol az Egyház által adott kincseket meg kell osztanunk. Ki kell ásni az eddig elrejtett talentumot és használni kell.