Az Úr mennybemenetele Lk 24,36-53

Abban az időben, miután Jézus föltámadt halottaiból, megállt tanítványai között, és ezt mondta nekik: „Békesség nektek!” Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: „Miért rémültetek meg, és miért támad kétely szívetekben? Nézzétek meg a kezem és a lábam, hogy én vagyok az. Tapintsatok meg és lássátok, hiszen a szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van!” Ezt mondván megmutatta nekik kezét és lábát. De mivel örömükben még mindig nem hittek és álmélkodtak, így szólt hozzájuk: „Van-e itt valami ennivalótok?” Adtak neki egy darab sült halat és lépes mézet. Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.” Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat, és ezt mondta nekik: „Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és feltámadnia harmadnap a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek Jeruzsálemtől kezdve. Ti pedig tanúi vagytok ezeknek. És íme, én elküldöm nektek Atyám ígéretét. Maradjatok Jeruzsálem városában, amíg el nem tölt az erő titeket a magasságból!” Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét fölemelve megáldotta őket. Áldás közben eltávozott tőlük, és fölvitetett a mennybe. Ők pedig leborulva imádták, aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Mindenkor a templomban voltak, dicsérvén és áldván az Istent. Ámen.

 

Leírás Ezen a napon, a húsvéti időszak 6. hetének csütörtökjén Urunk, Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus mennybemenetelét ünnepeljük.  Az Atya jobbjára ültél Ige, tanítványaidnak megingathatatlan hitet adtál. Dicsőséggel fölemelkedett Krisztus Istenünk, könyörülj rajtunk! Ámen.

 

Elmélkedés

Jézus Krisztus feltámadása után 40 napig megjelent a tanítványoknak és Isten országáról beszélt nekik. Megígérte, hogy nemsokára elküldi nekik a Szentlelket és az olajfák hegyéről felemelkedett, majd visszatért a Mennyei Atyához. Jézus megígérte nekik, hogy velük marad a világ végéig. Mt28,20²⁰és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” …és küldetést adott nekik menjenek és tegyenek tanítvánnyá minden népet megkeresztelvén őket az Atyának, és a Fiúnak és Szentlélek nevében. Mt 28,19 ¹⁹Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, vagyis tanúkká rendelte őket az egész világon Apcsel1,8 ⁸De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben s egész Júdeában és Szamáriában, sőt egészen a föld végső határáig.”hogy szemük előtt emelkedett Jézus Lk24,51 ⁵¹Áldás közben megvált tőlük, és fölemelkedett az égbe. Apcsel1,9⁹Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől. Két angyal jelent meg nekik Apcsel1,11. ¹¹Ezt mondták nekik: „Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki tőletek az égbe vétetett, úgy jön el ismét, amint szemetek láttára a mennybe ment.” Ahogy Jézus emelkedett megáldotta őket, ezt az áldást az egyház azóta is hordozza magában. Az egyház által nyert áldást az egész világ.  Az egyház a forrása Krisztus tanításának, átadja az üzenetet, irányítja és megáldja az életünket.

Megfontolásra

* Mit történik az evangéliumban? Jézus miért emelkedik, tér vissza a mennyei atyához?

* Mi hogyan tudunk felemelkedni? Mit nyitott meg számunkra Jézus a felemelkedés után?

* Mit jelent az én életemben az Úr mennybemenetele?

 

Csináljuk együtt!

* Áldás. figyeljük, meg mikor ad áldást a pap, mi ezt hogyan fogadjuk és hogyan hat az életünkre.

* Felemelkedés. Az otthoni tömjénezőnkbe tegyünk tömjént, figyeljük  meg hogyan emelkedik fel a tömjénfüst. A tömjénfüst amint felemelkedik, úgy emeli fel szívünket az imádság. A füst felszáll, de a jó illat itt marad a lelkünkben, ahogyan Krisztus is felemelkedett és a Szentlelkét nekünk ajándékozta.

*  Ahogyan Mária köré összegyűlt az egyház, az édesanya is gyűjtse össze a családot maga körül és együtt imádkozzanak.

Elgondolkodtató Diadokhosz gondolatai az ünnepről

„Mondjuk tehát ismét: Uram, mi Urunk, mily csodálatos széles e világon a te neved! Dicsőséged az egekig magasztaltatik!(Zsolt8,2) Világosan kell tudnunk, hogy az Úr megtestesülése és a földről a mennybe való visszatérése, amelynek emlékét ünnepeljük, betöltötte a világot Isten tudományával. Mert amíg a földön volt, sokaknak csak igen gyönge fogalmuk volt dicsőségének nagyságáról. De amikor láthatóan felment a mennybe, teljesítve, amint illett, az Atya akaratát, az egész teremtést csodálat és ugyanakkor tudás töltötte be, miközben azt szemlélte, hogy az Úr minden dolog fölé emelkedik, vagy emeltetik. Valóban, a jövendölés szerint, mint ember, felmagasztaltatott és minden egek fölé emeltetett, mint Isten, azonban, felszállt: Fölmegy Isten üdvrivalgással – mondja az Írás -, az Úr a harsona szavai.(Zsolt46,6). A próféta azonban nem használta volna ezt a kifejezést, ha a biztos előretudás szemével már nem szemlélte volna előre leszállását. Hogyan lehetett volna ezt mondani: Istenem, emelkedj föl az egek fölé, az egész föld fölé keljen föl dicsőséged! (Zsolt56,6), vagy ezt: Fölmegy az Isten üdvrivalgással (Zsolt46,6), ha a lélek előre tudása folytán a teológus nem szemlélte volna leszállását és felmenetelét? Ezért van úgy, mint már mondtam, hogy azt is mondja, felmagasztaltatott, és ezt is, felment. Hinnünk kell ugyanis, hogy ugyanaz az Úr Isten és ember egy személyben. Istensége által fölszállt, de teste felmagasztaltatott, vagyis fölvétetett. Azt kell tehát gondolnunk, hogy ugyanaz szállt le, mint aki felment a mennybe, hogy a mindenséget jóságával betöltse (vö.Ef4,10), kezdve apostolaitól, akiket felmagasztalt, akiket a Szentlélek leszállása által megszabadított a bűn szenvedélyeitől. Mert a Dicsőséges nem azért testesült meg, hogy becsapja saját teremtményét, hanem hogy részesedbe természetünkben, mindörökre megszüntesse a kígyó által a természetünkben elvetett hajlamokat. Az Ige megtestesülése ezeket a hajlamokat változtatta meg, nem pedig a természetet, hogy így mi elhagyva a rossz emlékét, Isten szeretetébe öltözzünk, nem azt változtatva meg, amik nem voltunk, hanem dicsőségesen megújulva e változás által abban, amik voltunk. Legyen tehát neki dicsőség és erő, neki, aki láthatatlanul leszállt a mennyből, de aki láthatóan emelkedett a mennybe, neki, aki van mindöröktől és most és mindörökre. Ámen.”

Rövid imádság

 Ami földi, azt a földnek hagyva, ami hamu, a pornak átadva, jertek, keljünk fel, s emeljük szemünket és értelmünket az égre, fordítsuk tekintetünket és érzékeinket, halandók, a menny kapuira! Képzeljük oda magunkat az Olajfák hegyére, szemléljük a felhőkön hordozott Megváltót, hiszen onnan emelkedett az Úr a mennyekbe, ahonnan aztán bőkezű ajándékait küldte apostolaira, bíztatván őket és erősítvén, mint atya, útbaigazítván őket, mint fiait, s ezt mondván nekik: nem válok el tőletek. * Én vagyok veletek, és senki ellenetek. (Ikosz)

Tanuld meg!

Az érettünk való üdvözítő gondviselést teljesen elvégezvén, * és a földieket a mennyeiekkel egyesítvén, * fölemelkedtél dicsőséggel, Krisztus Istenünk, * semmiképpen el nem válván, * hanem távozás nélkül velünk maradván, * és kiáltván a téged szeretőknek: * Én vagyok veletek, és senki ellenetek. (Konták)

 

 

 

 

Feladatok:

1. Színezd ki!

 

 

 

 

 

 

2.Oldd meg a keresztrejtvényt!

3. Írd be a hiányzó szavakat!

Az ünnep utolsó, nagy napján Jézus a templomban volt és fennhangon hirdette: "Aki szomjazik, jöjjön hozzám és ……………, aki hisz bennem: belsejéből az Írás szava szerint élő víz folyói fakadnak." Ezt a Lélekről mondta, amelyben a benne hívők részesülnek. A …………… ugyanis még nem jött el, mert még nem dicsőült meg Jézus. E szavak hallatára a népből némelyek így beszéltek: "Valóban ez a Próféta! Mások meg: "Ő a Messiás!" De voltak, akik így vélekedtek: "Hát jöhet a …………….. Galileából? Az Írás szerint ………………….. családjából s Betlehem városából kell a Messiásnak jönnie." Így szakadás támadt miatta a nép közt. Némelyek már el akarták fogni, de senki sem vetett rá kezet. A ………………………. is visszatértek a papokhoz és a farizeusokhoz. Ezek kérdőre vonták őket: "Miért nem hoztátok magatokkal?" A szolgák mentegetőztek: "Még soha sem beszélt úgy ember, ahogy ez beszél." Erre a farizeusok megkérdezték tőlük: "Csak nem vezetett titeket is félre? Hitt-e benne valaki a tanács tagjai vagy a ………………………….. közül?
Csak ez az átkozott népség, amely mit sem ért a törvényből." Egyikük azonban, Nikodémus, aki egy alkalommal fölkereste (Jézust), azt mondta nekik: "Elítél törvényünk valakit is anélkül, hogy először meghallgatták s meggyőződtek volna róla, hogy mit tett?" De azt mondták neki: "Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána s megbizonyosodsz, hogy ………………… nem támad próféta." Egy másik alkalommal így beszélt Jézus: "Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága."

szolgák, Galileából, Messiás, Dávid, igyék, Lélek, farizeusok

 

4.