A hit alapjainak átadása a családban történik

A gyermekeknek a vallásos életet a családban, a szülőktől kell megtanulnia. A mögöttünk lévő időszakban rádöbbenhettünk, milyen kevés ezen a téren az ismeretünk és ezek átadásának módszereit el kell sajátítaniuk. Nem vitás, hogy a családnak rendkívül nagy szerepe van a gyermek hitének kibontakozásában. Elég átgondolnunk Jézus Krisztus közénk jöttét. Megjelenhetett volna nagy fényesség közepette. Nem így történt! Beléphetett volna a világtörténelemben, mint kész férfiú. És nem így jött. Egy családot választott, ahol kibontakoztatta emberségét. Ugyanezt olvassuk a szentírásban, hogy Jézus Krisztus növekedett bölcsességben és kedvességben Isten és az emberek előtt.

1. Az első gondolat, alapvető: felelősségük tudatára kell ébrednünk, mint szülők. Régen, - még a mi szüleink – megengedhették maguknak azt a luxust, hogy nem foglalkoztak külön, rendszeresen, hogy úgy mondjam tematikusan a vallásos neveléssel. Ugyanis összhangban volt templom és iskola, pap és tanár, családi és társadalmi szemlélet. Még ha baj is volt a mélységgel, a gyermek ebből semmit sem látott. Egyszerűen természetesnek vette a vallás igazságait és a vasárnaphoz úgy hozzátartozott a templom, mint a jobb ebéd.

– A mai keresztény édesapák és édesanyák ezt a luxust nem engedhetik meg maguknak. A ma vallásossága, olyan tudatosságot és mély meggyőződést igényel, hogy be kell látniuk; a gyermeket nem elég létrehozni, hanem felelősséggel fel is kell nevelni, méghozzá vallásosan.

Segíteniük kell a szülőket, hogy a vallásos nevelésben bizonyos rutint szerezzenek. Nem a hitigazság változott meg, hanem a módszer, amivel megértetem a gyermekkel az igazságot.

Nézzünk egy példát! A világot Isten teremtette. Ez egy alapigazság. A gyermek képzeletében úgy jelenik meg, hogy az Isten könyökig felgyürkőzik, aztán nekifog az anyag gyúrásának. Jól megizzadhatott, míg elkészítette az eget és a földet. Aztán megkérdi a szülőt: igaz ez? A szülőnek itt kell tudni ezt megmagyarázni mai nyelven. Tudjon így szólni: nézd gyerekem, ott épül egy ház. Emberek dolgoznak rajta. Kőművesek falaznak, ácsok faragnak. De azok ott valami rajzot néznek. A terv szerint építenek. Valaki megtervezte azt a lakást. Pedig a tervezőt nem is látni ott. Hát akkor végeredményben kitől indult ki ez a lakás? A nem is látott tervezőtől!

– Nos, a gyermek megsejti belőle azt a láthatatlan Istent, aki a világot megtervezte, beleállította a természet törvényét és mi mindnyájan az ő tervén dolgozunk, mint Isten napszámosai. Így éri el a szentírás magyarázat a célját; a világ Istené és mi kiterjedésén dolgozunk.

– Ilyen rutinhoz tartozik pl. most a temetőjárás jó kihasználása. Olvasgatjuk az évszámokat. Feltüntetett születési és elhalálozási év. Tudod fiam, hogy az egészből mi a legizgalmasabb? Az a kötőjel, ami a két szám között van. Az jelzi az életet és nem mindegy hogyan töltötte az illető, hogy mi van a kötőjel mögött. Persze így millió esetet lehetne hozni az életből. Csupán azért említem ezt a problémát, hogy segítsem a szülőket.

Minden papnak és hitoktatónak keresni kell a módot: mikor, hol, hogyan tud beszélgetni a szülőkkel. Elképzelhetőnek tartom kurzusokat szervezni  szülőknek, pl. városban egy nyári kurzust, vidéken téli kurzust.

Egy biztos: segíteni kell a szülőket. Egyébként is olyan világot élünk, hogy aki megáll, már le is marad. A sofőrök időközönként vizsgáznak kresszből, műszakiból a biztonságos közlekedés érdekében.

A vezető szakemberek állandóan tanulmányozzák a modern és a gazdaságosság összeegyeztethetőségét. Nem állhatunk le a hitismeretben sem. Még mindig a szülőkkel kapcsolatos megjegyzés; rá kell mutatni azokra a pontokra, ahol a biztos igazságokat megtalálják:

• Szentírás. Nem boncolgatom, mert külön előadást is képezhetne.
• Liturgia. A mi szent és isteni Liturgiánk egy elimádkozott hittankönyv.
• Imakönyv
• Szentek élete és írásaik

2. Ezek után – második pontként – nézzük azokat a vallásos igazságokat és cselekményeket, melyeket a szülőktől kell elsajátítania a gyermeknek.

• Imádság – nem hiszem, hogy van közöttünk olyan testvér, aki meg tudná mondani, hogy mikor tanulta meg a Miatyánkot, Üdvözlégyet. Az anyatejjel szívtuk magunkba. Láttuk apánkat, anyánkat imádkozni és kezdtünk mi is motyogni. – Ma sajnos a gyermekek nagy része az elsőáldozási oktatáson tanulja. Elengedhetetlennek tartom keresztény családokban a közös imát. Mégpedig úgy képzelem el, hogy közösen az ismert imákat, Pl. Miatyánk, Üdvözlégy. Mikor ennek vége van, akkor a szülők még 1-2 percet maradjanak csendben. A gyermek előbb-utóbb úgy is meg fogja kérdezni, hogy édesapám, édesanyám még mit csinál. És akkor el kell magyarázni: tudod, nekem még be kell számolnom az Úr Jézusnak rólad és az egész napi munkáról. Te is elmondhatod az Úr Jézusnak; mit csináltál ma.
• Ugyanilyen természetességgel kell bekapcsolni a liturgikus nevelést (templomba járás). Pl. beteg valaki a rokonságban. Akkor nem Miatyánkot, Üdvözlégyet mondunk érte, hanem „Ki egyedül gyors vagy a segítségre” tropárt. Valaki vizsgázik a családból, legyen az nagyobb testvér, vagy a traktoros apa stb. ilyenkor mondjunk el érte a „Mennyei Király”-t. Ugyanúgy sokszor van lehetőség mondani a hálaadás tropárját. Az alapimádságok – Miatyánk, Üdvözlégy, Hiszekegy mellett még elmegy egy -egy tropár alkalomadtán.
• A szülőknek tudatosan vigyázniuk kell a helyes keresztvetésre. Keresztvetésünk valóban hitvallás legyen. A leglényegesebb hitigazságokat tartalmazza. Ha nem is értik a gyermekek, de szépen megjegyzik: 3 ujjat összetesszünk, mert egy Istenben három személy van: Atya, Fiú, Szentlélek. 2 ujjat lehajtunk, mert Krisztusban két természet van: emberi és isteni.
• Az egész imádság kérdéséhez még annyit, hogy nagy probléma az idő. Nehéz olyan időpontot összehangolni, amelyben együtt van a család. Váltott műszak, sok munka s a Tv is időrabló. Tudomásul kell venni a szülőknek, hogy ez nélkülözhetetlen áldozat. Ugyanúgy hozzátartozik a gyermek szellemi neveléséhez, mint a testihez az etetés, ruházás. Már jegyes oktatáson érdemes róla beszélgetni s a házaspárnak akkor is, mikor a gyermek létbe hivását határozzák el.
• Ami a hitigazságok átadását illeti, legjobb s legegyszerűbb az ünnepekről adni magyarázatot. Minden ünnepünknek meg van a sajátos hitbeli tanítása. Ha a család megszenteli az ünnepet, gyermekszinten el is magyarázza, s pláne ha még egy énekkel tudja is oldani a tanítást, biztos, hogy megragad a kicsik lelkében.  Ugyancsak a hitigazságok átadását szolgálja a vasárnapi ebédnél az evangéliumi szakasz és a hirdetett ige átbeszélgetése.

Amíg a gyermek nem tud olvasni, a nagyszülők bekapcsolása elengedhetetlen. Szép történeteket mondhatnak el a bibliából. Második lépésként a bibliai képek nézegetése, hozzáfűződő történetek ismertetése vehető. Később jöhet pl. a „Legszebb történet”, Képes Biblia, Fiatalok Bibliája. Harmadik osztálytól az újszövetségből az evangéliumok. Későbbi években az apostoli levelek. Az ószövetséget az általános iskola évei alatt elég bőven ismertetni. Beszélni azokról a részekről kell, amelyek a liturgiákban előfordulnak. Pl. tudják, hogy a zsoltárok lényegében az ószövetség szép imádságai. Halljanak a Nagyprófétákról és az ünnepelt, vagy gyakran idézett kisebbekről. Ismerjék üdvösségtörténetünk főbb ószövetségi eseményeit.

Azt hiszem, a címként kiírt témát nem lehet kimeríteni. Befejezni pedig nem is szabad, hiszen kell, hogy nyitott legyen, mint az élet.

Feladat: Csináljunk együtt repülőt!