EFOP 1.2.1-15-2016-01007 Vissza az alapokhoz EFOP 1.2.1-15-2016-01007 Vissza az alapokhoz

Webrádió

Nyári szünet előtt szülőknek, pedagógusoknak, fiatal felnőtteknek!

Pihenés, ami a szívünknek szól!

Elérkezett a nyár, itt az ideje, hogy nagy lélegzetet vegyünk és megpihenjünk. Ha közel élünk egy vízparthoz, akkor menjünk le a partra, vagy hívd meg a barátaidat egy kerti partira! Sajnos annyira elfoglaltak vagyunk, hogy elfeledkezünk arról, hogy meg kell pihenni. Már nem is emlékezünk rá, mi az igazi pihenés. Az a fajta pihenés, ami helyreállítja az egyensúlyt, az elengedhetetlen a túlélésünkhöz (túlparti fény).

A Mi Urunk visszatért a mennyei Atyához és leküldte a Szentlelket, hogy egy békés időszak köszöntsön ránk. A pünkösd utáni időszak a Szentlélek jelenlétében érthető meg. Ő az élet ajándékozója. A lelki életet Ő adja, melyben teljes mértékben megnyugodhatunk. Ő megmutatja nekünk, hogy életünk egyetlen Ura van és az Jézus Krisztus. Feltárja nekünk Isten szeretetét. Kezdte azzal, hogy belemerített Isten szeretetébe, amikor megkereszteltek és egy új életet, a keresztény életet ajándékozta nekünk.

Nem könnyű a pihenéshez, a kikapcsolódáshoz megfelelő időt találni, hiszen életünk egyfajta érzelmi, spirituális sekélyességben zajlik. Annyira elfoglaltak vagyunk, hogy saját segélykiáltásunkat nem halljuk meg, nem értjük a motivációinkat. Engedjük, hogy mások szervezzék és bizonyos célok felé irányítsák életünket. Nem vagyunk tisztába azzal, hogy mit – miért csinálunk. Fontos, hogy cselekedjünk, minden feladatot, projektet megtegyünk és lassan elfogy az erőnk.

Az állandó tevékenység mellett ugyanolyan fontos lenne, hogy lassítsunk egy kicsit, megtaláljuk önmagunkat, hogy megértsük, mik ösztönöznek bennünket arra, hogy megtegyük azt, amit teszünk. Vajon a válaszaink, cselekedeteink a legmélyebb értékeinkből erednek-e?

A nyár nagyon alkalmas a lelkiélet megújítására, ami nem csak a léleknek pihenés, hanem a testünkre is hat. A liturgia szava közös munkát jelent. A pihenés alatt erre a munkálkodásra van a legnagyobb szükségünk. Ez a közösség szent cselekedetei, amelyeket pontos sorrend ír elő. Vannak, akik tudatosan kapcsolódnak be, az énekeket kikeresve az énekeskönyvből, vannak, akik a dallamok szárnyán próbálnak bekapcsolódni, még akkor is ha a szöveg nem ismerős számukra. Amikor bekapcsolódunk, az énekek és összeszedettségünk révén elérjük a teljes szentségi értéket.

A közösség, melyet a Szentlélek gyűjtött egybe egyesíti az egy szándék, amit a pap ajánl fel az eucharisztikus áldozat során. Eléreti velünk a létezésünk célját, hiszen eukarisztikus emberek vagyunk. A résztvevő csatlakozik a misztikusan „föláldozott bárány”, a Megváltó golgotai áldozatához. Amikor magához veszi a testet és a vért, az isteni áldozatot, akkor közösségre lép Istennel és az egyház élő tagjává, Krisztus testévé leszünk, a láthatatlan angyalokkal, szentekkel, kiváltképpen a legszentebb Istenszülővel, akik láthatatlanul körbe veszik a szent áldozatot. Az ember elérte célját, s a célba érkezés öröme, a testünket is felüdíti. A hívő ember erre az egységes munkára kapott meghívást a szent liturgiában. Nem néma résztvevői, hanem aktív résztvevői kell, hogy legyünk a test és a lélek egységében.

A liturgiában minden cselekvésnek konkrét jelentése van, ahol mindenki hűségesen megteszi a rá bízott feladatot. Az egyik véglet az életünknek a passzivitás, a másik az egyénieskedés, túl aktívak akarunk lenni. Az egyház liturgiája harmóniát teremt bennünk (test+lélek+értelem), minden pihenésünknek ez az alapja. A nyári szabadság alatt keressük az egyházzal a kontaktot, fürösszük lelkünket a kegyelem tengerében, keressünk magunknak megfelelő lelkigyakorlatokat, zarándoklatot, lelki napot, újujjon meg a lelki életünk- ez a megnyugtató pihenés útja.

 

 

 

  1. Tedd az egyházi év szerinti időrendi sorrendbe az alábbi ünnepeket! Írd le a betűjeleket!
  1. Jézus Krisztus test szerinti születése
  2. Az Istenszülő templomba vezetése
  3. A szent kereszt felmagasztalása
  4. Istenszülő születése
  5. Szűz Mária elszenderedése és mennybevitele
  6. Urunk színeváltozása
  7. Szűz Mária örömhírvétele
  8. Jézus Krisztus találkozása Simeonnal
  9. Jézus Krisztus megkeresztelkedése - Úrjelenés napja
  10. Húsvét – Jézus Krisztus feltámadása
  11. Jézus Krisztus mennybemenetele
  12. Pünkösd – A Szentlélek eljövetelének ünnepe

Megfejtés_________________________________________________

 

  1. Ki vagy mi hiányzik a képről?

 

 

 

 

 

 

 

 

  1. Tedd sorrendbe az összekeveredett betűket! A számokkal jelölt betűket leírva, egy új szót kapsz. Ennek mi a jelentése?

 

 

  1. Nyáron látogass el zarándokként Máriapócsra!

 

A máriapócsi könnyezések története

A pócsi kegyképet 1676-ban Csigri László máriapócsi bíró készíttette fogadalomból és hálából, a török rabságából történt szabadulásának emlékére. A képet Papp Dániel helybéli görögkatolikus lelkész öccse, Papp István festette 6 magyar forintért.

Ezt a bíró nem tudta kifizetni, így az ikont egy tehetősebb polgár, Hurta Lőrinc vásárolta meg és ajándékozta a templomnak. Valószínűleg ő íratta a kép aljára orosz nyelven a következő szöveget: Én, Isten szolgája állíttattam fel a képet vétkeim bocsánatára..

1696. november 4-én , miközben a kis fatemplomban Papp Dániel lelkész a Szent Liturgiát végezte, Eöry Mihály pócsi földműves arra lett figyelmes, hogy az ikonosztázon elhelyezett Istenszülő-ikon mindkét szeméből bőségesen folynak a könnyek. A rendkívüli esemény csodálattal töltötte el a jelenlevőket. A könnyezés két hétig szünet nélkül tartott, majd kisebb megszakításokkal egészen december 8-ig. A korabeli feljegyzések szerint a könnyezés utolsó napján olyan hideg volt, hogy a kehelyben a bor és a víz megfagyott, de Mária könnyei ekkor is bőségesen hullottak.

1696. december 8-án jelent meg Pócson kíséretével a Tisza vidékre vezényelt császári seregek főparancsnoka, gróf Corbelli tábornok. Megvizsgálta a táblakép épségét, s a lefolyó könnyeket egy kendővel maga szárította fel. A vizsgálatot másokkal is elvégeztette 300 ember jelenlétében, akik között lutheránusok és kálvinisták is voltak. Az egyházi vizsgálatot Fenessy György egri püspök rendelte el. Az 1696. december 26-án megkezdett tanúkihallgatások jegyzőkönyvei 36 katolikus és protestáns tanú egyértelmű vallomását tartalmazzák a könnyezés hitelességéről. Corbelli tábornok sajátkezű nyilatkozatot küldött az egri püspöknek, a császárnak pedig jelentésében számolt be a könnyezés csodájáról. A kihallgatások jegyzőkönyveinek eredeti példányai a bécsi Szent István-dóm levéltárában voltak, ma a Budapesti Egyetemi Könyvtár Hevenesi-gyűjteményében őrzik őket.

Fenessy György egri püspök engedélyezte a tanúvallomások jegyzőkönyveinek közzétételét, kijelentve, hogy Pócs görögkatolikus temploma Mária csodás könnyezésének színhelye volt.Az esemény híre az akkori viszonyok között is gyorsan terjedt, s hamarosan eljutott Bécsbe. I. Lipót osztrák császár és magyar király a történtek alapján - és felesége, Eleonóra császárné kívánságára - elrendelte, hogy a könnyező képet szállítsák a császári városba.

A képet a könnyezés után állandó katonai őrizet alatt tartották a pócsi fatemplomban. A helyiek mindenképpen meg akarták akadályozni a kép elvitelét, de a császári döntés végrehajtói ellen semmit nem tudtak tenni. A kegyképet 1697. március 1-jén 150 lovas katona sortüze mellett levették az ikonosztázionról. Július 4-én érkezett meg a kegykép Bécsbe, körmenetekkel vitték egyik virágdíszbe öltözött templomból a másikba. Közben Európa keresztény népeinek hadserege Savoyai Jenő herceg vezetésével török elleni ütközetre készült. A kegyképnek a Szent István vértanúról elnevezett dómba történő végleges elhelyezése napján, 1697. szeptember 11-én Jenő herceg Zentánál döntő vereséget mért a törökökre. Lipót császár 1701-ben Pócsnak adott bullájában maga is tanúsítja, hogy 1697-ben Európa keresztény népeit a pócsi Mária csodatevő erejébe vetett hit késztette imára, és a bécsiek ennek tulajdonították a győzelmet.

Az eredeti pócsi könnyező kegykép a bécsi Stephansdom déli oldalhajójának XVI. századi márványbaldachinja alatt, művészi oltáron kapott méltó elhelyezést, ahol azóta is nagy tisztelettel őrzik. A gyertyák és mécsesek százai égnek állandóan a kép előtt.

II. Rákóczi Ferenc 1703-ban 100 pontba foglalta össze a nemzetünket ért fájó jogtalanságokat. A kéziratot az egri káptalani levéltár őrzi. Ennek 90. pontjában sérelmezi a pócsi kegykép Bécsbe szállítását és vissza nem hozatalát.

A pócsi fatemplomban a Mária-ikon helye évekig állt üresen.

Már a kép Bécsbe szállításakor, útközben is számos másolat készült a csodás képről, nem is tudni hány darab, mert nemcsak templomok, hanem magánszemélyek is hozzájuthattak. Hazánkban - többek között - Egerben, Budapesten, Esztergomban (a Bakócz-kápolnában) őriznek egy-egy másolatot. Ausztriában egyébként hét templom birtokol egy-egy képet. Németországban és Svájcban is van néhány másolat. Egy ilyen másolat került az eredeti kép helyére Máriapócson is.

A mostani kép eredetéről kétféle változat is szól. Az egyik szerint még a kép Bécsbe való átszállításakor készítettek egy másolatot a Kassa melletti Bárcán, a jezsuiták kolostorában. Festőjét nem ismerjük.A másik változat szerint a pócsi görögkatolikus paróchus a császárhoz intézett beadványában a kép visszaadását kérelmezte. Az uralkodó ezt rossz néven véve, az egri püspökhöz intézett leiratában ígéri, hogy az eredeti képről másolatot készíttet, s azt a pócsi görögkatolikus templomnak ajándékozza. A kegykép másolata Telekessy István egri püspök intézkedésére készült el, s ez került a pócsi templomba.

Sem az eredeti kép, sem a róla készült másolatok a továbbaikban nem könnyeztek, kivéve azt, amelyiket Pócsra visszavittek. 1715. augusztus 1-jén Papp Mihály fiatal paróchus a reggeli istentiszteletet végezte, amikor Molnár János kántor észrevette a kép könnyezését. A csodás jelenség hírét futár vitte Kállóba, Bizánczy György helynökhöz. Az augusztus 1-jén, 2-án és 5-én több órán át tartó könnyezést sok százan látták. A könnyezést követő napokban Erdődy Gábor Antal egri püspök hivatalosan kivizsgáltatta az eseményt. A szemtanúk vallomásának jegyzőkönyve kétséget kizáróan bizonyítja a könnyezés valódiságát.

A máriapócsi kegyhely újabb nevezetes eseménye, a kegykép harmadik könnyezése 1905. december 3-án kezdődött. P. Gávris Kelemen szerzetes atya - a kegykép őre - zarándokokat vezetett a templomba. Amikor a kép foglalatát kinyitotta észrevette, hogy a Szűzanya arca a szokottnál sötétebb, jobb szeméből könnycsatorna húzódik le az arcon, ami egy könnycseppben végződik. A könnyezés december 19-ig folyamatosan tartott, majd december utolsó két napján is, összesen 18 napig. A könnyezés tényét egyházi és világi vegyesbizottság ellenőrizte, s megállapította a könnyezés valódiságát. A könnyeket felfogó selyemkendőt kicsiny foglalatban a templom falára függesztették, ma is ott található a kegykép alatt.

Máriapócs a történelmi Magyarországnak 300 éve egyik leghíresebb búcsújáróhelye. A kegyhelyet kisebb-nagyobb csoportokban az egész év folyamán látogatják, nagy búcsúja azonban háromszor szokott lenni: Szent Illés napján (július 20.), Nagyboldogasszony napján (augusztus 15.) és Kisboldogasszony napján (szeptember 8.).

Máriapócs történelmének kiemelkedő napja 1991. augusztus 18., amikor a Magyarországot meglátogató II. János Pál pápa bizánci szertartású Szent Liturgiát végzett magyar nyelven a kegykép előtt.Ennek emlékére készítették el a bazilika új bronzkapuját.

2005-ben a kegyképet a budapesti Magyar Nemzeti Galériában megtisztították és restaurálták. December harmadikán Erdő Péter prímás a püspöki kar jelenlétében a képet újra megkoronázta a XVI. Benedek pápa által, Rómában megáldott arany glóriával.

Ekkor nyilvánították Máriapócsot Magyarország Nemzeti Szentélyévé.