Abban az időben Jézus beszállt a bárkába, átkelt a tavon, és városába ment. Ott egy hordágyon fekvő bénát hoztak hozzá. Hitüket látva Jézus e szavakkal fordult a bénához: „Bízzál, fiam, megbocsáttattak a te bűneid!” Néhány írástudó erre azt gondolta magában: „Ez káromkodik.” Jézus látta gondolataikat és megkérdezte: „Miért gondoltok rossz dolgokat szívetekben? Mi könnyebb? Azt mondani, hogy megbocsáttattak neked bűneid, vagy azt, hogy kelj föl és járj? Hogy pedig megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” – ezzel a bénához fordult: „Kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!” Az fölkelt, és hazament. Ennek láttán elcsodálkozott a tömeg, és dicsőítették az Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.

Mire van szüksége az emberiségnek?

A mai evangélium világosan illusztrálja azt az alapvető konfliktust, amelyben az egyház és a világ él. Ezt bizonyítja, hogy a világ ma is milyen nehezen fogadja Krisztust, az Egyházat és az Ő üzenetét. Amikor az emberek hozták Jézushoz ezt a bénát, ennek az embernek arra volt a  legnagyobb szüksége, hogy Isten, bűneit megbocsássa: „Bízzál, fiam, megbocsáttattak a te bűneid!” Jézus tudja, mire van szüksége a lebénult emberiségnek. Jézus ismeri az embert, először a lelkét kell meggyógyítani utána majd követi a test gyógyulása, az adott időben. Először az ember lelkét állítja helyre. A csoda feltétele az Istennel való megbékélés. Ahogyan ezt a bénát látta, ugyanúgy lát minden embert: A személyt hívja (örök hívás), aki elfogadja a hívást a szíve tisztaságát nyeri el és ez vezet a test gyógyulásához. (a cél nem a testi egészség helyre állítása, hanem a lélek restaurálása)

Az írástudók képviselik a világreakcióját, ahogyan Krisztushoz és az Ő egyházához ma is viszonyulnak. Először csak vaknak tettették magukat, amikor megtapasztalták Isten jelenlétét és erejét maguk között. Néhány írástudó erre azt gondolta magában: „Ez káromkodik.” János evangélista tisztán megmondja, ez a világ nem ismeri fel a saját Teremtőjét. ^„A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. (Jn1,10-11) Másodszor, az írástudók nyilvánvalóan úgy gondolták, hogy nehezebb a test gyógyulását elérni, mint mondani: a bűneid megbocsájtattak. Jézus megmutatta hatalmát, hogy csak neki van hatalma a bűnöket megbocsátani, a bűnök okozta bénaságtól felszabadítani a lelkünket. Ő a szentgyónásban megadja a földön, hogy valóban megbocsát az Isten. Ez a legnagyobb ajándék!

Az Egyház tevékenysége, hogy tovább folytassa a bűnök megbocsátását. Az egyház alap igehirdetés továbbra se változott: „Térjetek meg, mert itt van Isten országa” A világ azonban nem akar tudni és hallani se a bűnökről, se bűnbánatról, se megbocsátásról. Arról sem akar tudni, hogy Isten országa közel van, az emberi élet erre halad. Ezért sok ember számára kínos az Egyház. Az egyház görög szava, az Ecclesia, azt jelenti összegyülekezni. Az egyház azokból áll, akiket odahívtak, akiket Isten szentlelke kivezet a sötétségből a világosságba, maga a szent nép. „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára. Ti valamikor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok; régen nem nyertetek kegyelmet, most pedig irgalomra találtatok.” (1Pét2,9-10)

Azok, akik nem ismerik ezt a meghívást, azok még soha nem találkoztak az Egyházzal, hiszen ott van az egyház, ahol az ég és a föld összetalálkozik. Lépjünk be az ő idejébe és ez a hely a templom. Az egyház ma is ugyanazt teszi, amit Krisztus tett, így továbbra is népszerűtlen. Arra kell gondolnunk, hogy az Egyház népszerűsége nem a mi erőfeszítésünkön múlik, nekünk az üzenetet kell átadni, ennek a terhe nyomja a vállunkat. A helyzet azt mutatja, minél hűségesebben megfelel az Egyház a küldetésének, annál népszerűtlenebb a világban. A mi Urunk az Ő napjaiban állandó feszültségben és konfliktusban volt az akkori társadalommal és annak alakítóival. Ezt szem előtt tartva nem kell csodálkozni, hogy a mai társadalom is nehezen veszi be a krisztusi üzenetet, így a mai egyház is megtalálja a maga konfliktusait a „nyílt” társadalomban. Számos kísérlet történt, hogy az Egyház megtalálja  az evangélium világi értelmét vagy világ-központú értelmezését, de ezek kudarcot vallottak. Az Úr tanítása minden ember számára szól, hiszen az emberiség bűnös állapotban van, ide hozta el az üdvösséget, megtestesült, hogy megváltson és elhozta a világba az Isten országát, az eljövendő országot. Ennek megvalósulásaként a Szentlelket adta  zálogul. Minden ígéret Jézus Krisztusban teljesedik be, és élővé a Szentlélek teszi számunkra és nem a társadalmi kényszerek vagy lehetőségek. „A te színed elől, ki mindenütt jelen vagy, / mi bűnösök hová fussunk? / A mennyekben magad lakozol, / a poklokban megtörted a halált. / Vagy a tenger mélyébe? / Ott is jelen van a te kezed, Uralkodó! / Hozzád menekülünk tehát, / és előtted leborulván imádkozunk: / Ki feltámadtál halottaidból, /’ könyörülj rajtunk.” (6.hang sztichira)