Véget ért egy másfél éves projekt szép története – ami sok újítást, kisközösséget és barátságot indított útnak

 

Lezárult a 2017-ben elnyert és megkezdett, „Műveljük kertjeinket! – generációk

együttműködése az Encsi Görögkatolikus Parókia vezetésével” elnevezésű, EFOP-1.3.7-17-2017-00111 azonosítószámú projekt, mely az Encsi Görögkatolikus Parókia és a Magyar Nemzeti Egészségügyi Közhasznú Alapítvány együttműködésében jött létre.

A projekt alapcélja az volt, hogy az Encsi Görögkatolikus Parókia szervezete fejlődjön, a parókiához tartozó közösség megtartó történetekkel, értékfókuszált életvitellel találkozhasson, megfiatalodjon, illetve aktív részese legyen a környező falvak társadalmi és gazdasági folyamatainak is. A projekt mintegy 2,5 év alatt valósult meg, 2018. január 1-én kezdődött, 2020. július 29-én, a koronavírus-járvány miatt az eredetihez képest 3 hónappal később zárult le.

 

Az Encsi Görögkatolikus Parókia fő tevékenysége természetesen az eucharisztia köré szerveződik. A projekt egyik fő célja épp az volt, hogy a parókia erre az elsődleges feladatára koncentrálhasson, a szervezetfejlesztés segítségével. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a parókusnak minél kevesebbet kelljen olyan ügyekkel foglalkoznia, amelyek kevéssé függnek össze az eucharisztikus közösséggel: ezeket a szükséges feladatokat a szervezet más módokon, más szervezési formában láthassa el. Ezzel összefüggésben nagyon fontos, hogy a közösségben is jobban érvényesülhessenek a lélekemelő tevékenységek, melynek hatására a szervezet megújul, pl. azáltal, hogy vonzóvá válik a fiatalok számára is.

 

A projekt legelső szakaszában a közös célkijelölés után került sor ezek megvalósítására a következő programokon keresztül: kertművelés kalákában, gyerektáborok, valamint rendszeres műhelymunka keretében közös gondolkodás.

A szervezetfejlesztési tevékenység 2018. októberében lezárult folyamatát az intenzív közösségi tevékenységek (maguk a projektesemények) és a közösségi önreflexió párhuzamosan zajló

találkozásai (műhelymunka) jellemezték. Ennek eredményeként a közösség egy, a korábbinál érettebb működést ért el.

 

Kertművelés kalákában

A közösség összetartása attól fejlődik, ha a közösség tagjai minél több élethelyzetben találkoznak, ettől jobban megismerik egymást. Az encsi egyházközség közösség idős tagjai sokszor elszigetelve érzik magukat, és különösen a fiatalabb generációval kevés a kapcsolatuk. A kalákaprogram ezeket a távolságokat volt hivatott áthidalni azáltal, hogy megmutatta: a közösség együttesen, egymást segítve olyan feladatok megvalósítani, amelyek egyénileg nehézségekbe ütköznek.

A kertművelő program keretében először a feltételeket kellett megteremteni. A parókia a kertműveléshez szükséges szerszámokat 1.932.250 Ft összegben szerezte be és bocsátotta a közösség rendelkezésére. A kertek művelésében több, mint 25 fő vett részt Fájban, Mérán, Büttösön és Encsen.

 

Gyerektáborok

A gyerektáboroztatás hármas célt szolgált: egyrészt hogy a Csereháton élő gyerekeket egymással és távoli, ismeretlen városi gyerekekkel is megismertesse, így tartós kapcsolatok alakuljanak ki térségen belül és kívül, ezzel egyszerre erősítve az identitástudatot, a lokálpatriotizmust, és nyitva a világot.

A másik cél a helyi fiatal (gimnazista vagy főiskolás-egyetemista) korosztályt célozta meg: a táborokban önkénteskedő fiatalokra is vonatkozik az, ami a gyerekekre, vagyis az ő látókörük és identitásuk is bővül, emellett a parókia közösségéhez tartozás szempontjából kiemelten fontos, hogy a közös munka és közös élmény során létrejön egy olyan összetartó, fiatal generáció, mely a későbbiek folyamán a parókia egyéb feladataiba is könnyebben bevonható.

 

A gyerektáborban önkéntes segítőként résztvevő 6-8 fiatal a második tábor végére önálló csoporttá érett: kapcsolatban maradtak egymással a táboroktól függetlenül is, közös programokat szerveztek meg, és elhatározták, hogy a következő nyárra mindenképpen visszatérnek tábori önkéntesnek. A környék falvaiba tervezett focikupa megszervezésében és megvalósításában jelentős szerepet vállaltak.

 

Mindez 2018-19 folyamán négy, egyenként ötnapos táborban a gyakorlatban is megvalósult, olyannyira, hogy 2020 júliusában, immár a projekt keretén (és finanszírozásán) kívül is folytatódik a táborozás. Ezen túl mind a gyerekek, mind a fiatalok olyan személyes barátságokkal lettek gazdagabbak, melyek maradandónak bizonyulhatnak hosszú távon is.

 

A táborok során – melyek magas színvonalú szakmai vezetés keretében, mesetáborként valósultak meg – a gyerekek és a fiatalok önismerete játékos keretek között fejlődött, a közös előadások és játékok pedig komplexen fejlesztették a készségeket, miközben a gyerekek arról számoltak be, milyen pihentető és megnyugtató, „öngyógyító” volt a tábor.

 

A táborok szakmai módszertana több felnőtt résztvevőt is magával ragadott, aminek köszönhetően önálló kezdeményezésként – a projekten kívüli - képzéseken való részvételről döntöttek (a gyermeke öngyógyító képességére alapozó szemlélethez kapcsolódó eszköztár bővítésére). Az ő közösségük képessé vált arra, amit el is határozott: projektzárást követően is meg fogják szervezni a táborokat, ahol ezt a módszertant fogják alkalmazni, tovább fejleszteni. Ez további csatlakozókat, újabb – a közösség eredeti missziójával összeegyeztethető, azt megvalósító, de nem közvetlenül a templomi hitgyakorláshoz tartozó – közösségi alkalmakat jelent. Elmondhatjuk, hogy a felnőtteknek ez a csoportja szintén önálló csoportot alkot.

 

A Parókia önkéntes csoportjai számára a kertművelés és a táborok szervezése konkrét élményt jelentett, és lehetőséget nyújtott a bekapcsolódásra. A konyhai segítés, a kertművelő csoport hozzájárulása a gyümölcsökkel a táborok étkezéseihez, a pezsgő élet, amit ezek a tevékenységek magukkal hoztak, mind-mind arról tettek tanúbizonyságot, hogy – legalábbis a közösség léptékével mérve – Csereháton lehetséges jóra fordítani a folyamatokat.

 

 

Rendszeres műhelymunka, közös gondolkodás: a Befogadó falu program eseményei

az encsi görögkatolikus templom közösségi termeiben, illetve Gagyvendégiben, Gagybátorban megvalósuló beszélgetéssorozat igazi műhelymunkává vált. A workshopok résztvevői a közösség jelenével, jövőjével, jövőképével, identitásával foglalkozó beszélgetések aktív részesei voltak, hozzászóltak a felvetett kérdésekhez, illetve csoportmunkában megvitatták a témákat. Emellett mindig adódott lehetőség, hogy az időszerű kérdéseket, problémákat is moderált keretek között megbeszélhessék, hozzászólhassanak a folyamatban lévő projektekhez és együttesen tervezhessék meg az elkövetkező feladatokat. Mindez nagyban erősítette a csoportidentitást, a közös felelősség tudatosítását, azt, hogy a parókia szervezeti fejlesztése a gyakorlatban is megvalósuljon.